A FOREX szó a Foreign Exchange, azaz a bankközi devizapiac angol rövidítéséből ered. A devizapiacon ugyan úgy, mint más tőzsdéken adás-vétel történik, csupán itt részvények helyett devizákkal kereskednek. A bankközi devizapiac forgalma napi szinten meghaladja az 1500 - 2000 milliárd dollárt, ami nagyfokú likviditást eredményez. Ez a piac 24 órás, azaz a világ valamely részén mindig kereskednek devizákkal, hol Európában, hol az amerikai kontinensen, hol a Távol-keleten. A kereskedés csupán a közép-európai időszámítást figyelembe véve péntek este 10 óra környékén fejeződik be, és vasárnap este 10 órakor a piacok ismét kinyitnak.
A devizapiacon (spot=azonnali piacon) a legnagyobb szereplők a bankok. Rajtuk keresztül zajlik a kereskedelem, a devizák adás-vétele. A piac úgynevezett "futures" piac, amit az különböztet meg a hagyományos (forward) tőzsdei piacoktól, hogy itt nincsenek szabványosított kontraktusok, illetve lejárati dátumok. A piacon bármilyen időpontban lehet vásárolni bármilyen devizát egy másikkal szemben, illetve ezeket a pozíciókat bármikor ki is lehet zárni.
A piac egyik óriási előnye, a nagyfokú likviditás. A bankok folyamatosan jegyeznek árfolyamot egy-egy devizapárra, és azon az árfolyamon elméletileg korlátlan mennyiségben vásárolhatunk, illetve eladhatunk devizát. Az elméletileg szót azért használom, mert az árfolyamok gyors változása következtében a vásárlás közben is lehetséges árfolyam elmozdulás.
A piacok másik nagy előnye, illetve egyben veszélye is a tőkeáttétel. Ez annyit jelent, hogy 1000 USD letéttel akár 100.000 USD értékű devizát is vásárolhatunk, illetve eladhatunk, azonban ilyen áttételnél könnyen elveszíthetjük, illetve meg is duplázhatjuk pénzünket. A számlánkon lévő összegből történik az elszámolás, azaz a "nyert" összeg jóváírása, illetve az elveszített összeg levonása.
Az előbbieket elolvasva azt hihetné az ember, hogy ez egy teljesen egyszerű terep, csak "alacsonyan" kell venni, és "magasan" eladni, vagy fordítva, és már működik is az egész. Ki kell azonban ábrándítanom, a devizapiacon nem ilyen egyszerű pénzt nyerni, nyereséget elkönyvelni.

Az alábbiakban egy példával próbálom illusztrálni hogyan is működik a kereskedelem:

Úgy gondoljuk, hogy az EURÓ DOLLÁRHOZ viszonyított árfolyama, amelyet a következőkben EUR/USD -nem nevezünk, elég "magas" ahhoz, hogy eladjunk. Mit is jelent valójában ez?

Tegyük fel, hogy az EUR/USD 1,2800 -ás árfolyamú, ami annyit jelent, hogy 1 Euróért 1,28 US Dollárt kell fizetnünk a devizapiacon. Azt a devizát, amely 1 egységéhez viszonyítjuk a másik deviza árfolyamát, bázisdevizának nevezzük. Elgondolásuk szerint az Euró gyengülni fog az elkövetkezendő időben, ami annyit jelent, hogy a következő pozíciót fogjuk megnyitni: Short EUR/USD
(Itt jegyzem meg, hogy a devizák árfolyamának elmozdulását tick-ben mérik. 1 tick jelenti pl. az EUR/USD árfolyam 1 tízezrednyi változását: 1,2800 » 1,2801, ugyan ez az Euró/Japán Jen esetében : EUR/JPY 147,00 » 147,01. Azaz 1 tick változás mindig a jegyzett árfolyam utolsó értékének 1 egységnyi elmozdulását jelenti.
Az árfolyamok jegyzése a következő formában történik: EUR/USD 1,2815/1,2819. A első árfolyam az úgynevezett BID árfolyam, amelyen eladni tudunk, a második az OFFER, melyen venni. A két árfolyam közötti különbség a spread, amely a bank, illetve brókercég nyereségét, költségeit hivatott fedezni.

Esetünkben tehát Eurót adunk el US Dollárral szemben, azaz a dollár erősödésére, és egyben az Euró gyengülésére számítunk. Pozíciónk kimenetelei a következőképpen alakulhatnak:

1. Eset: az árfolyam 1,2750-re változott Ebben az esetben számításunk beigazolódott, azaz az Euró valóban gyengült az US Dollárral szemben. Amennyiben 10.000 USD nagyságú pozíciót nyitottunk, nyereségünk a következőképpen alakul: 50 tick nyereség, tickenként 1 USD, azaz 50 USD nyereséget jóváírnak számlánkon.

2. Eset: az árfolyam 1,2850-re változott Ebben az esetben az előzővel ellentétben az Euró erősödött az US Dollárral szemben, és 50 tick veszteséggel zárjuk pozíciónkat, azaz 50 USD-t levonnak számlánk értékéből.

Láthatjuk tehát, hogy az árfolyam számunkra pozitív elmozdulása 1000 USD letét esetén 5% hasznot hozott, negatív elmozdulása viszont 5%-kal rövidítette meg számlánkat.

A fő kérdés tehát, hogy mikor vegyünk, illetve adjuk el, valamint mikor zárjuk a pozíciónkat, milyen nyereség, illetve veszteség szintet viselhet el egy pozíció?

Az előbbi kérdésre, hogy a választ megértsük, kis magyarázat szükségeltetik.
Az elemzéseket, előrejelzéseket alapvetően két csoportba oszthatjuk: Fundamentális, és Technikai elemzések.
A fundamentalisták elsősorban a piac egy-egy devizájára, devizapárjára hatást gyakorló bejelentések, kamatemelések, inflációs, és GDP adatok, jegybanki politika változásai, gazdaságpolitika célkitűzései és számainak alakulása, negyedéves jelentések, és az ehhez hasonló fundamentumokra, hírekre építik elemzéseiket. A módszer előnye, hogy a trend irányát alapvetően meghatározhatja, a piacot azonban csak ideig-óráig képes kitéríteni a technikai "mederből", valamint a piac gyakran előre "be is árazza" a várható bejelentések, adatok, kamatemelések-csökkentések árfolyamra gyakorolt hatásait, így a bejelentés gyakran nem érkezik váratlanul, nagy riadalmat, és hektikusságot eredményezve. Természetesen vannak rá példák, amikor egy döntés, bejelentés hatására egy-egy deviza hirtelen erősödésnek, vagy gyengülésnek indul, akár több száz pontot is elmozdulva, de ez nem mindennapi esemény.
A technikai elemzés ezzel ellentétben a múltbeli események, és a kereskedelem során kialakított árfolyamgörbék alapján próbálja meg előre jelezni egy-egy devizapár trendjét, meghatározni a ki-, illetve belépési pontokat, ellenállásokat, alátámasztásokat. Mára már szinte egy tudományággá nőtte ki magát a technikai elemzések módszertana, bár néhány ma is használatos módszert már az ősi rizskereskedők is használtak a XI. század környékén.